Ismét itt. Úgy tűnik, hogy az utóbbi időben nem volt közléskényszerem, hiszen egy darab posztot sem tettem közzé. No, van így olykor az ember. Azt nem állítom, hogy nincs véleményem a szükebb és tágabb környezetemben történő dolgokról, eseményekről, folyamatokról.  A legtöbb történéssel kapcsolatban ugyanis markáns, kontúros véleménnyel bírok. Mindezek ellenére nem vonzott a klaviatúra, nem volt bennem késztetés arra, hogy gondolataimat, véleményemet, megosszam a virtuális közösség tagjaival. 

Ellenben mára már felgyülemlet bennem annyi kérdés, válasz,  jóérzés, düh, értetlenség, olykor harag, vagy valami ahhoz hasonló, de nem meghatározható (rossz)érzés, hogy ismét gondolat- és véleménymegosztásra adom becses fejem.

A holnapi naptól - természetesen önterápiás jelleggel - rövidebb, hosszabb posztokkal szórakoztatom az érdeklődő nagyérdemű olvasóközönséget.